Elhunyt Dr. Kiss László presbiter testvérünk

Dr. Kiss László (1943-2021)

Dr. Kiss László 1943. október 11-én született Debrecenben. Édesapja Kiss László, református lelkész, édesanyja Pongor Szende Gizella háztartásbeliként biztosította szerény anyagi körülmények között is a szeretetteli légkört a család számára. Testvére, Szendille három évvel fiatalabb nála.
1970 óta kiegyensúlyozott és boldog házasságban élt Árky Irénnel, aki Globus DEKO-FOOD Kft. minőségirányítási főmérnöke volt.
Nagy örömükre két gyermekük született, Orsolya Zsuzsanna és Gergely László. Különös boldogságot jelentett számára imádott unokáinak – Zsófikának és Dórikának – érkezése.
Édesapja szolgálati helyein, Komádiban és Nagyrábén, 1950 és 1958 között végezte általános iskolai tanulmányait, kitűnő eredménnyel. A Debreceni Református Gimnázium tanulója lett, ahol tanárai közül a magyart és latint tanító Tóth Béla osztályfőnöke gyakorolt rá nagy hatást. A két kémia tanára, Kulcsár Gábor és a fiatal Nagy Mihály hívta fel figyelmét a kémia szépségeire. Bár korábban jogász szeretett volna lenni, amire származása miatt nem sok esélye volt az akkori időkben, tanárai hatására végül mégis vegyészképzésre jelentkezett a KLTE TTK szakára, 1962-ben, érettségi után. Előfelvételivel vették fel, ezért egy évet Nagyrábén dolgozott a helyi gyógyszertárban. Jeles diplomával fejezte be 1968-ban az egyetemet, és benn maradt a Biokémiai Tanszéken tudományos segédmunkatársnak. Két kiváló professzor, Dr. Nánási Pál és Dr. Lipták András segítették, hogy az egyetemen is meglévő hátrányos helyzete minél kevésbé érvényesülhessen, és inkább a tudás megszerzésére és elmélyítésére fordíthassa energiáját. Valójában igazán csak 1990 után kapott lehetőség, hogy a tudományos munkásságában is bizonyíthasson.
Kezdetben a szénhidrát kémia területén kutatott, és 1971-ben doktorált. Már a kezdetektől érdekelték a biokémiai kutatások, amelyhez megfelelő intézményi hátteret a Biokémiai Tanszék létrehozása jelentette. A szénhidrátbontó és átalakító enzimek vizsgálatával foglalkozott, és e témából írta a kandidátusi értekezését is 1980-ban. Kutatási eredményei a medicinában és a biotechnológiában is alkalmazhatók.
Mindezen eredmények alapján az egyetemi ranglistán tudományos segédmunkatársból tanszékvezető, habilitált egyetemi docensségig jutott. 1989-ben lett egyetemi docens, és 1996-tól 2006-ig, nyugdíjba meneteléig dolgozott tanszékvezetőként, illetve intézetvezetőként. Munkába állása után részt vett az oktatásban is. Biokémia kollégiumot tartott biológusok és vegyészek számára. Jó előadókészsége és logikus, jól felépített előadásaival kivívta hallgatói tiszteletét és szeretetét. A molekuláris biológus képzésben is szerepet vállalt.
1997-től 2000-ig Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesült. Elismert szaktekintélye volt a hazai és nemzetközi tudományos életnek.
Aktívan részt vett a tudományos közéletben is. Tudományos együttműködés keretében kapcsolatokat ápolt, illetve vendégprofesszorként megfordult a vancouveri, newcastle-i, müncheni, vilniusi és lyoni egyetemeken.
1998-tól részt vett az Európai Unió Felsőoktatási Bizottságának munkájában, magyar nemzeti koordinátorként tagja volt az ECTS/TS munkabizottságnak, amely a bolognai folyamatban megjelölt egységes európai felsőoktatási rendszert volt hivatott kidolgozni.
1999-től az Országos Kredittanács elnökeként is segítette e folyamatok érvényre juttatását. Tagja volt az MTA Szénhidrátkémiai Bizottságának és Antibiotikum Bizottságának, az MTA DAB Gyógyszer- és Vegyipari Munkabizottságának és a Magyar Biokémiai Egyesületnek.
2018-ban arany díszoklevelet adományozott neki a DE TTK 50 éven át kifejtett értékes, szakmai tevékenysége elismeréseként.
Szerteágazó oktatói és tudományos munkássága mellett aktív közéleti szereplést is vállalt. Elnöke volt a Magyarok Világszövetsége Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének, alelnöke volt a Magyarországi Páneurópai Uniónak. És amíg funkcionált, elnöke volt a Debreceni Polgári Körnek.
Mélyen hívő emberként a Református Egyházban is tevékenykedett. Haláláig presbiter volt a Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközségben. Több éven keresztül missziói gondnoki teendőket is ellátott.
Előadássorozatokat tartott a tudomány és a vallás, illetve az evolúció és a teremtés kapcsolatáról egyházi és civil szervezetek hallgatósága körében.
Elnöke volt a Debreceni Egyházmegyei Presbiteri Szövetségnek. És több éven keresztül egyházmegyei világi tanácsosként is tevékenykedett.

“Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” 2Tim 4,7

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .