www.verestemplom.hu

Egy belső szoba. A Verestemplom közösségének és vendégeinek találkozási helye. Elmélyült beszélgetésre hív az alábbi írás. Te mit szólsz hozzá?

Körkép a Földről

A Föld energia- és nyersanyagkincse. A legsúlyosabb probléma szerintünk az, hogy az évmilliárdok alatt elraktározott napenergia-konzervek (az ún. “fosszilis” energiák) könnyebben kitermelhető felét az emberiség lényegében két évszázad alatt felélte. Vannak tervek arra, hogy a jövőben a természeti folyamatok megcsapolt energiáiból (az ún. “megújuló” energiákból) látja el az emberiség magát, de az ismert “megújuló” energiafaj ták területi energiasűrűsége olyan kicsi, hogy a maival összemérhető igényeket véleményünk szerint nem lehet ezekből kielégíteni. Ha pedig valamilyen felfedezésnek köszönhetően mégis sikerülne megtermelni a mai szint fenntartásához szükséges energiát (például magfúzió révén), a természet-átalakítás(azaz a természetpusztítás) intenzitása még tovább fokozódna. Hasonló a helyzet néhány, napjainkban nélkülözhetetlen nyersanyag, ércek, talajjavító- és ásványi anyag esetén is. Nyersanyagból éppen az informatika és a napenergia hasznosításban kulcsfontosságú ritkaföldfémek terén alakulhat ki nyomasztó hiány.

Felszín alatti vízkészlet. Globális vízhiány felszíni vizekből nem lesz, időbeli- és térbeli egyenetlenségek pedig ma is vannak. A legjelentősebb ivóvíz-tartalékokat a még tiszta felszín alatti vizek képezik, és ezt a vízkészletet az emberiség globálisan sokkal nagyobb ütemben fogyasztja és szennyezi, mint ahogyan az természetes úton pótlódik. Lehet ugyan a szennyezett vagy a sós vizet tisztítani, de ez igen energiaigényes folyamat.

Talaj. A talaj, a szilárd Föld legkülső burka (“bőre”), közvetlen kapcsolatban van emberi élettel és meghatározója az életminőségnek is. A talaj táplálékot biztosít a növényvilág számára, és színtere a mezőgazdasági termelésnek. Nélküle a Föld kopár lenne, mint a többi bolygó. A milliárdnyi 7 talajlakó mikroorganizmus alapvető szerepet játszik a szerves anyagok lebontásában, a légköri nitrogén megkötésében, alapvető biokémiai folyamatok véghezvitelében. Az emberiség egyre inkább szűkében van a termőterületeknek, amihez hozzájárul az is, hogy a természeti és emberi hatásra bekövetkező környezeti változások sokszor talajpusztulással járnak. (Magyarországon naponta 16 hektárral csökken a termőföld-terület!). A Föld valószínűleg képes ugyan ellátni a 2040-re várható kb. 9 milliárd embert, de az ökoszisztémák és a biodiverzitás feláldozásával, ráadásul úgy, hogy nem (vagy alig) marad hely biomassza-termelés számára.

Föld és Élet. Az élet, a földi bioszféra léte teszi egyedivé a Földet, és ez a tényező tekinthető a leglényegesebb különbségnek a Föld és a Naprendszer többi bolygója között. Az élet és a bioszféra fejlődése mintegy 4,2 milliárd éve kezdődött, de az élet mintegy 2,7 milliárd éve vált olyan tényezővé, ami közvetlenül hat az atmoszférára, az óceánokra és a litoszférára. A földi élet sokszínűsége hosszú evolúciós folyamat eredménye. A földi környezetek változásainak és az élővilág evolúciójának bizonyítéka a kőzetekbe zárt ősmaradványok rendkívüli változatossága. A Biodiverzitás nemzetközi Éve (2010-ben tematikus ENSZ év) szerint ötven faj pusztul ki naponta, míg egy új faj születése évezredekben mérhető.

Éghajlatváltozások. A nemzetközi és a hazai sajtó, valamint a politikai döntéshozók túlnyomó része szerint az emberiség számára a globális felmelegedés jelenti a legsúlyosabb környezeti problémát, amelynek a széndioxid-kibocsátás csökkentése a javallt ellenszere. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az éghajlatváltozásért kizárólag az emberi eredetű széndioxid-kibocsátás lenne a felelős. (“Ma még tudományos vita tárgya, hogy a klímaváltozás milyen részben emberi tevékenység és milyen részben természetes folyamatok eredménye” (Pálinkás József). A múltban tapasztalt éghajlatváltozásokat (és teljes vagy jelentős mértékben a mostanit is) több természeti tényező: a naptevékenység változása, a galaktikus kozmikus sugárzás, az óceáni áramlási rendszerek, a Föld-felszín változásai, és több más természeti tényező, illetve azok kölcsönhatása is okozhatták. A több tízezer éves léptékű, periodikus éghajlatváltozást például a Föld pályaelemeinek változása idézi elő. A mért adatok szerint még az sem biztos, hogy a melegedés a következő években egyáltalán folytatódik-e. Az éghajlatkutatás paradigmaválság felé sodródik. Hogy lesz-e ebből a válságból paradigmaváltás, vagy az összes új felvetés (például, hogy a CO2-kibocsátásnak az égvilágon semmi köze nincs a hőmérséklet alakulásához) hibásnak bizonyul-e, ezt ma még nem lehet tudni. Az biztos, hogy izgalmas tudományos fejlemények várhatók. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a jövőben – mint ahogyan a múltban is volt – az éghajlatváltozás erősen befolyásolja az emberiséget. A legutóbbi tízezernyi évet átfogó természetes éghajlatváltozásra és azok következményeire Prohászka Ottokár már 1902-ben figyelmeztetett. “…Az egyes vidékek sorvadásáról, minek következtében a lápos vidékből erdős, az erdős vidékből puszta s abból sivatag lesz, már megemlékeztem; a Szahara, Arábia, Ázsiának Arábiától északkeletre nyúló tartományai, Görögország, Olaszország és Spanyolország szolgálnak az újkorban az elszáradásnak szomorú példáiul. Az égöveknek ilyetén változása tagadhatatlan tény…”

Természeti katasztrófák. A természeti katasztrófák között biológiai, hidrometeorológiai (árvíz, nagy erejű vihar, hőmérsékleti szélsőség) és geológiai-geofizikai jellegű (földcsuszamlás, vulkánkitörés, földrengés, geomágneses vihar, stb.) katasztrófákról szokás beszélni. Egy sziklaomlás helyi katasztrófa, a cunami regionális is lehet; egy kisbolygó-becsapódás vagy egy hatalmas vulkánkitörés (“szupervulkán”-kitörés) globális eseménynek számít, sőt az egész emberiség kipusztulásához is vezethet. Az összes felsorolt jelenség valójában a természet működésének velejárója! Különösen gyakori nézet, hogy a katasztrófákat az éghajlatváltozás okozza. A vezető viszontbiztosítók szerint (ahol a természeti károkat megtérítő biztosítók kötnek biztosítást) ugyanakkor a környezeti feltételek változása nem, vagy csak igen csak elhanyagolható szerepet játszik a természeti katasztrófák számának növekedésében. Azt ugyanis elsősorban az emberiség önmaga okozza: népesség- és fogyasztásnövekedése, egyre veszélyesebb helyekre koncentrálódása és más hasonló folyamatok következtében. A 2010-es felsőzsolcai árvizet például lényegében az ártéri területek feltöltése okozta.

Óriásvárosok. 1950-ben a világ lakosságának még csak 30%-a élt városokban.

Tokiói felhőkarcolók

2007-ben már 3,3 milliárd ember – a Föld lakóinak több mint fele – volt városlakó. 2030-ra az arány elérheti a 60%-ot. Óriásvárosnak (“megacity”-nek) az ötmilliósnál nagyobb lélekszámú településeket nevezik. Az óriásvárosok növekvő területi igényének kielégítése területi, mélységi és magassági korlátokba ütközik, és megfordíthatatlan környezeti változást eredményez. Az óriásvárosok számának és lakosságának növekedése megállíthatatlannak látszik, ami sok jövőbeni a természeti katasztrófa lehetőségét vetíti előre.

Föld és egészség. Az emberi fajnak a földi környezet a természetes élőhelye. Ennek ellenére helyenként a természeti környezet is káros lehet az emberi egészségre (nem beszélve az ember tevékenysége által létrehozott környezetről). A mélyből például radon áramolhat fel, a talajvizekben arzén lehet, a levegőben pedig por. Másutt egyes nyomelemek (például fluor, szelén) hiánya okoz egészségkárosodást. Jobb orvos-geológus együtt működéssel hárommilliárd ember egészségén lehetne javítani!

A Föld mélye. A jelenlegi Földfelszín egy hosszú fejlődéstörténet pillanatnyi állomása. A földfelszín állandó, de eltérő időléptékű változásai közvetlen hatással vannak az élet feltételeinek alakulására. Figyelemre méltó, hogy az emberiség egy nagyságrenddel több üledéket mozgat meg, mint a természeti folyamatok összessége a Föld felszínén! Miközben az ember éghajlat-alakító hatását készpénznek vesszük, az emberről, mint geológiai hatótényezőről nem veszünk tudomást.

Óceánok. A földfelszín kétharmadát borító óceánok mélyéről alighanem kevesebb ismeret gyűlt össze, mint a világűr Földhöz közelebbi részeiről. Az óceáni medencéket átható egységes nagy szállítószalag éghajlat-módosító hatása mintegy negyedszázada ismert csak. Az óceán-közepi hátságokban lévő forró, szulfidokkal és fémekkel teli folyadékról egyáltalán nem gondolnánk, hogy ott virágzó életkörülmények lennének. Határozottan kijelenthető azonban, hogy a mélytengeri biomassza-koncentráció éppen a hasadékok környékén a legnagyobb. E felfedezés biológiai alapfelismerésnek számít. Újfajta nyersanyag-lelőhelyeket és beláthatatlan környezeti kockázatokat is feltártak (például a gázhidráttal összefüggésben). Az biztos, hogy az óceánkutatás számos tudományos meglepetést tartogat.

Konkrét teendők

“…arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék” (Róm 12, 3) és ne üljön fel a médiából özönlő divatos nézeteknek. Helyesen lássuk a globális környezeti problémákat, s ezekkel összefüggésben Magyarország – összességében irigyelt – helyzetét. Vegyük észre, hogy hazánk természeti kincsei jelentősen felértékelődtek. Meglévő természeti kincseinkkel kell okosan, takarékosan gazdálkodni. Akár Kálvin több mint négy és fél évszázados gondolata is lehetne a vezérfonal: “Ha valaki tulajdonosa egy darabka földnek, úgy kell a gyümölcsöt leszüretelnie, hogy a föld ne károsodjék…Ha mindenki így tesz, senki sem fog mértéktelenül élni, és nem fogja tönkretenni helytelen használat által azt, amit az Úr megőrizni kíván”

Szarka László

MTA Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet

Sopron

Brezsnyánszky Károly

Magyar Állami Földtani Intézet

Budapest

Forrás: A teremtésvédelem hete 2010. szeptember 26 – október 3.,

Kiadja a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Szociáletikai Bizottsága, 7-10.; 12. o.

A teljes füzet IDE KATTINTVA megtalálható és letölthető.