Kik a boldogok? – 2. rész

Homályos látás?

“Boldogok, akik sírnak, mert ?k megvigasztaltatnak.” Mt 5,4

Minden további boldogmondással mélyül a szakadék a tanítványok és a nép között. Egyre láthatóbb lesz a tanítványi seregnek szóló kihívás. A sírók azok, akik készek úgy élni, hogy lemondanak arról, amit a világ boldogságnak és békének nevez, akik nem hangolhatók össze a világgal, akiket nem lehet a világgal egy szintre állítani. Szenvednek a világért, annak b?ne, sorsa, boldogsága miatt. A világ ünnepel; ?k pedig félreállnak, a világ kiáltja: Örüljetek az életnek -; ?k pedig gyászolnak. Látják, hogy a hajó, amelyen ünnepi ujjongás tombol, már léket kapott. A világ haladásról, er?r?l, jöv?r?l ábrándozik, a tanítványok a végr?l, az ítéletr?l, Isten országa megérkezésér?l tudnak, amelyre a világ egyáltalán nem alkalmas. Ezért idegenek a tanítványok a világban, kellemetlen vendégek, békebontók, akiket elvetnek. Miért kell Jézus gyülekezetének a nép oly sok ünnepénél – holott közöttük él – kívül maradnia? Vajon már nem érti embertársait? Talán az embergy?lölet és megvetés rabjává lett?

Senki sem érti jobban embertársait, mint Jézus gyülekezete. Senki sem szereti jobban embertársait, mint Jézus tanítványai – éppen ezért maradnak kívül, éppen ezért szenvednek. Rendkívüli jelent?ség? és szép, hogy Luther a görög szót itt „szenvedés-hordozó”-val fordítja. A hordozásról van ugyanis szó. A tanítványi gyülekezet nem rázza le a szenvedést, mintha semmi köze sem lenne hozzá, hanem hordozza azt. Éppen ezzel tanúskodik embertársaival való összetartozásáról. Ugyanakkor ezzel az is kifejezésre jut, hogy a gyülekezet nem keresi önkényesen a szenvedést, nem vonja ki magát makacs világmegvetéssel, hanem hordozza, amit rámérnek, és ami Jézus Krisztus követésében jut neki.

Végül pedig Jézus tanítványait a szenvedés nem teszi porhanyóssá, szétmorzsolhatóvá, keser?vé, úgy, hogy miatta összetörnének, mert sokkal inkább annak erejében t?rik el azt, aki ?ket hordozza. A tanítványok a rájuk mért szenvedést egyedül annak erejével hordozzák, aki a kereszten hordoz minden szenvedést. A szenvedés hordozójaként a Megfeszített közösségében járnak. Idegenként annak erejéb?l élnek, aki a világ számára annyira idegen volt. Ez a vigaszuk – jobban mondva – ez a vigaszuk a Vigasztalójuk (v.ö. Lk 2,25). A jövevények gyülekezete a keresztben talál vigasztalást, abban, hogy arra a helyre kényszerül, ahol Izrael vigasztalója vár rá. Így örök hazáját a megfeszített Úrnál találja meg, itt és az örökkévalóságban.

 

Forrás: Dietrich Bonhoeffer: Követés, Budapest 1996., 51-52. o.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..