Kik a boldogok? – 4. rész

Jézus az él? víz

„Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ?k megelégíttetnek.” Mt 5,6

„Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek.” Lk 6,21a

 Tanuljunk meg hagyatkozni arra a reménységre, hogy végül is megelégítést nyerünk, és Isten gondoskodni fog rólunk minden szükségletünkben. S ha ma olyanok vagyunk is, mint aki már-már kileheli lelkét, mert nincs benne életer?, sem pedig segítséget máshol nem talál; tehát mégha ilyen végs? szorultságban vagyunk is, ez a reménység, mint er?s támasz, megtart minket.

Nézzünk hát Istenre, akinek megvan az a hatalma, hogy az éhez?ket megelégítse. Ha pedig mi azt hangoztatjuk, hogy nem óhajtunk kivételezést másokkal szemben, még ha igazán okunk is volna rá, ne találjuk különös dolognak, ha ez mégis bekövetkezik. Mert jóllehet nem akarjuk, hogy minket elnyomjanak, de azt sem kívánjuk, hogy bárki is sérelmet szenvedjen érettünk. Csak azt az egyet kérjük, hogy igazság és méltányosság uralkodjék közöttünk. S ha mégis éheznünk és szomjúhoznunk kell, és Isten engedi, hogy rövid id?re ellankadjunk, ez csak azért van, hogy megpróbálja hitünket és béket?résünket. Ha ugyanis földi életünk idején teljes nyugalomban lennénk és soha el nem gyöngülnénk, az emberek pedig arra igyekeznének, hogy minket megelégítsenek, senki nem okozna nekünk bosszúságot, nem akadályozná utunkat, akkor hogyan is lehetne a gyakorlatban megvalósítanunk az itt kifejtett tanítást?

Ezért kell tehát éheznünk és szomjúhoznunk! De az is kell, amint mondtuk, hogy szelídek maradjunk még akkor is, ha vadállatok között élünk, amelyek éles fogaikkal, er?s lábaikkal készen vannak arra, hogy szétmarcangoljanak, feldaraboljanak és lenyeljenek. Mi tartsunk ki állhatatosan béket?réssel és szelídséggel! Ezért kell tehát éreznünk az éhséget és szomjúságot, hogy Istenhez imádkozzunk; ha pedig ? igaz ügyünk ellenére is megengedi, hogy ily bántalmazásokban részesüljünk, mi mégse adjuk búnak fejünket, kétségbe ne essünk, és ne jöjjünk ki a sodrunkból, hanem maradjunk meg abban a várakozásban, hogy végül Isten gondoskodik rólunk minden szükségünkben.

 

Forrás: Kálvin János: Kik a boldogok?, Budapest 2009., Kálvin Kiadó, 35-36.o

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .