Történetünk

A Debrecen Kossuth utcai református templom alapításának, építésének és az egyházközség több mint 100 éves fennállásának története

A Debrecen Kossuth utcai Református Egyházközség templomának építése 1886. június 26-án vette kezdetét ünnepélyes alapkő-letétellel. A templom építését egy budapesti építővállalkozó végezte és egy év múlva 1887. júliusában már teljesen kész állapotban, a kulcsokat is átadva az Egyház elöljáróságának. A templomavató istentisztelet 1888. június 10-én volt.

A templom története azonban már sokkal korábban elkezdődött, visszanyúlik 1810. július21-ig, amikor is Szombathy István, Debrecen város volt főbírójának özvegye, Szombathyné Vörösmarthy Zsuzsanna, férjének 1810. június 16-án bekövetkezett halála után – férje óhajának és akaratának is eleget téve – úgy rendelkezett, hogy a “Felséges Úr Isten különös jóvoltából és kegyelmességéből a szükségükön túl megszaporított javaik a keresztyén szent tudomány előmozdítására és közjó javára legyenek fordítva.” Ennek okáért több más nagy jelentőségű és kegyes rendelkezés között, egy debreceni belső templom építésére 20 ezer Rh. Forintot hagyott kamatozásra, amíg az egy templom építésére elegendő lesz.

Az építendő templom helyének kijelölésére már 1827-ben sor került, amikor is a városi magisztrátus a Cegléd utcai – ma Kossuth utca – őrzőház mögötti 448 négyszögöl területet jelölte meg.

Baja Mihály a Kossuth utcai gyülekezet 1923-1953-ig volt lelkipásztora az 50. éves jubileumi ünnepségen tartott megemlékezésen megemlíti, hogy a debreceni hívek csak 64 esztendő elmúltával látták elérkezettnek az időt a templom felépítésére, amikor a Szombathy – Vörösmarthy alap már 54 ezer forintra növekedett. Ekkor került sor a hely újra kijelölésére és telekkönyvi átadására a városi közgyűlés által. A tervezéssel Petz Sámuel műegyetemi tanárt bízták meg, a “templom építtető küldöttség” vezetője pedig Kiss Albert lelkipásztor, országgyűlési képviselő volt, aki Petz és az “építtető küldöttség” között az összeköttetést fenntartotta.

A kegyes templomépítők emlékének megörökítésére már 1868-ban indítványt tettek Komlóssy Imre, Vecsey Imre és Medgyaszay Imre, a Debreceni Református Egyházközség presbiterei, emlékmű felállítására, azonban csak 1873-ban került sor a Kollégium előtti emlékkertben. Innen Baja Mihály Egyházközségünk lelkipásztorának közbenjárásával 1936. november 8-án átkerült a Kossuth utcai templom északi oldalán lévő kertbe. Az emlékoszlop világosszürke márványkőből készült és tetejét eredetileg egy szépívelésű bronz amfora díszítette, melyen egy felirat volt olvasható: “Nem hamvakat jelöl, de tetteket beszél.” Az emlékoszlop templom felőli oldalán van Szombathy István és neje Vörösmarthy Zsuzsanna nevének felirata, születésük és haláluk évszáma, a többféle nemes célra történt alapítás megjelölése és a következő felirat: “Míg hit, tudomány és hazánk élni fog, az ő emlékük nem enyészik el.” Alatta: “Hálás elismeréssel emelte Debrecen ref. egyház közössége 1873. Az emlékmű tetején lévő bronz amfora az idők folyamán erősen megrongálódott, már hosszú évekkel ezelőtt a helyéről is leverték, az oszlop néhány héttel ezelőtt történt felújítása során az amfora helyére egy műkőből készült virágtartó került stilizált virágcsokorral.

Amikor a templom megépült a Kossuth utcai egyházközség neve még csak Kossuth utcai Egyházrész volt, mert a Debreceni református Egyházközség megnevezés magába foglalta Debrecen valamennyi református gyülekezetét, így a Kossuth utcai Gyülekezetet is.

A templom megépítésével megalakult Kossuth utcai Egyházrész első lelkipásztora Dicsőfi József volt, aki 1889-től 1896-ig szolgált a gyülekezetben. Őt követte Mitrovics Gyula 1896-tól 1903-ig, akinek a halála után 1903-ban Szele Györgyöt választotta meg a gyülekezet, aki 1909-ben a Kistemplomhoz költözött át, utána Uray Sándor lett a templom papja, aki 1923-ig szolgált a gyülekezetben. Őt 1923. júliusában Baja Mihály, a költő pap váltotta fel az egyházrész vezető lelkészi állásában, akinek 1953-ban történt nyugdíjba vonulása után 1953-tól 1969-ben bekövetkezett haláláig Kulcsár Dezső lett a gyülekezet lelkipásztora, aki közben először a Debreceni Egyházmegye esperese, majd a Tiszántúli Egyházkerület főjegyzője is volt. Az ő halála után Tamás Ferenc lett a lelkipásztor 1975-ben történt nyugdíjba vonulásáig. Őt követte Király László, aki egyben a Kollégiumi Nagykönyvtár igazgatója is volt. Az ő nyugdíjba vonulása után 1979-től először helyettes, majd 1980-tól megválasztott lelkipásztorként szolgál Derencsényi István, aki 1991-től jelenleg is, a Debreceni Egyházmegye esperesi tisztségét is betölti.

Itt kellene felsorolni Egyházközségünk világi vezetőinek, főgondnokainak a nevét és tisztségük betöltésének az időpontját. Nevük azonban részemről csak az 1949. évtől ismert. 1949-től 1954-ig Vásári István volt a főgondnok. 1954-től 1968-ban bekövetkezett haláláig Lókodi László. Utána 1968-tól Dr. Balogh József, aki egyben a Debreceni Egyházmegye gondnoka is volt. Az ő halála után 1988-ban Torma Károlyt választotta meg főgondnoknak a presbitérium. 2003-ban bekövetkezett elhunytával Dr. Imre Sándort választotta meg a gyülekezet főgondnoknak, aki jelenleg is betölti ezt a tisztséget.

A Kossuth utcai templomon az első 50 évben csak külső karbantartási munkát végeztek. Első sorban a külső falak rendbehozatala lett elvégezve, de belül semmi újítás, vagy javítás nem történt. A belső vakolat-amely még kimeszelve sem volt, – kezdett hullani és omladozni, a padok és padsorok közötti utak egy része megsüllyedt, aminek az volt az oka, hogy a templom helyén előzőleg számtalan ásott kút volt, a szószék és az Úr asztala elferdült, a díszes ablaküvegek kitöredeztek, így nagyon időszerűvé és sürgetővé vált a templom belsejének rendbehozatala. Mivel a Debreceni Egyházközség Gazdasági Bizottsága csak a templom külső felújítási munkáit és a tetőszerkezet javíttatásának költségeit fedezte, így a templom belsejének rendbehozatalát maga a Kossuth utcai Egyházrész vette kezébe, vállalva annak minden költségét. Ezen munkáknak kedvező felgyorsulást adott a templombelső díszítési terve. Baja Mihály, Dr. Csikesz Sándor Hittudományi Egyetemi tanár bátorításával és segítségével 1936-ban hozzákezdett a templombelső díszítésének és kifestésének a megvalósításához.

A presbitérium Harangi Jenő iparművészeti főiskolai tanárt bízta meg a munka elvégzésével. Harangi a munkát oly szépen oldotta meg, hogy a belső díszítés páratlan a maga nemében. A templom gót stílusban épült, csak a karzatok alja emlékeztet román stílusra. Amikor a templombelső renoválásának és festésének a terve felmerült, nyilvánvaló lett az az óhaj, hogy a Petz Sámuel által tervezett, kívülről olyan csodálatosan szép templom, belülről is olyan szép, harmonikus köntösbe öltözzék. Ennek megoldása és megvalósítása során a kérdés az volt, szabad-e református templomot kifesteni? Az magától érthető volt, hogy református templomban semmiféle emberi alakot, szenteket, sőt magát az Úr Jézus Krisztust sem szabad kiábrázolni. Ezért a festés és díszítés Dr. Csikesz Sándor javaslatára és tervezésével úgy lett megoldva, hogy a képek csak szimbolikusak legyenek és ezek a szimbólumok mind a Bibliából vétessenek. És valóban minden kép, minden festmény alapja és ihletője a Biblia lett. És az sem elhanyagolandó, hogy végeredményben az egész belső festés és díszítés összhangban van a gótika által követelt előírásokkal és szabályokkal. A Kossuth utcai templom belső festése és díszítése egyedülálló a magyarországi református templomok között, legfeljebb a Körmendi templom hasonló hozzá, de ott a díszítés nem terjed ki az egész templom belsejére és sokkal szerényebb. A Körmendi Református templom belső festését és díszítését is Harangi Jenő készítette.

A templom belső festésével egy időben, 1936-ban elkészült a templom központi gőzfűtése is, az addigi nagyméretű díszes, fafűtéses kályhák helyett, melyek a főhajót a mellékhajótól elválasztó, a karzatok elülső boltíveit és a mennyezet boltíveit tartó egyenes, magas falak alul kiképzett mélyedéseiben voltak elhelyezve., ahol most 2-2 nagyméretű karosszék található. A gyülekezet időközben a használhatatlanná vált kazánt és gőzfűtéses rendszert 1995-ben korszerű elektromos fűtőberendezéssel váltotta fel.

1937 virágvasárnapján ünnepelte a Kossuth utcai gyülekezet a templom fennállásának félévszázados évfordulóját és ugyanezen év pünkösd ünnepén az első világháborúban leszerelt, a Kövesdi János gyülekezeti tag által öntetett és ajándékozott harangok helyett két új harang lett felhúzva és elhelyezve a toronyban.

1944. szeptember 17-én, a Nap utcán leesett légi bombák légnyomása következtében a templom déli oldalán lévő nagyméretű karzati ablak színes üvegezése teljes egészében megsemmisült. Még 1944 telén be lett az ablak üvegezve, azonban csak színtelen katedrál üveggel, ami repedezett és kissé hiányos állapotban még ma is úgy van, ahogy akkor elkészült.

1949-ben az addigi debreceni református egyházrészek önálló gyülekezetekké alakultak, ekkor lett gyülekezetünk is önálló, Debrecen-Kossuth utcai Református Egyházközség néven.

1957-ben egy novemberi napon, rendkívül nagy erősségű és sebességű szélvihar következtében a templom tornyát lezáró, fehér terméskőből készült, faragott keresztrózsa a vitorlával és csillaggal együtt, a kőrózsa közepébe épített vasrúd által megtartva kb. 180 fokban kelet felé lehajlott, megbontva a téglatorony felső részét is, csak az Isteni gondviselésnek és a vastag, erős vasrúdnak volt köszönhető, hogy ez a többmázsás kőrózsa nem zuhant az orgona feletti tetőzetre, felbecsülhetetlen kárt okozva a tetőszerkezetben, a templom boltíves mennyezetében és az orgonában. A következő évben lett a kőrózsa, a vitorla és a csillag visszahelyezve és a téglatorony felső része helyreállítva.

A templom tetőhéjazata az eredeti csaknem 100 éves fekete hasított terméskő pala annyira tönkrement, hogy a templom több helyen beázott, a tetőszerkezet gerendái korhadni kezdtek, ezért 1972-ben a meghibásodott gerendákat kicserélve az egész tetőhéjazat új fedést kapott, de már nem az eredeti hasított fekete terméskő palával, hanem világosszürke eternit műpalával.

A templomot körülvevő podeszt az 1970-es évekre már annyira tönkrement, hogy a tégla kitöredezett, sok helyen le is dőlt, ezért a podeszt támfala 1976-ban betonból újjá lett építve, megszüntetve a templomi oldalbejáratokhoz vezető néhány feljárati lépcsőt, melyek a főbejárati lépcsőhöz hasonlóan, fehér terméskőből készültek.

Részben háborús károk, részben emberi pusztítások következtében a templom rendkívül szép, színes, ónkeretbe berakott üvegei napról-napra pusztultak, ezért 1975-től kezdve folyamatosan több évre elhúzódóan, az ablakok külső részei először drótszálas vastag üvegekkel, majd keretbe foglalt erős dróthálóval lettek felszerelve.

A templom belső festése és díszítése a kifestés óta eltelt 50 év alatt annyira tönkrement, pusztulni porladozni kezdett, hogy hatalmas munkával és költséggel, -a gyülekezet több éves áldozatos adakozására támaszkodva – az egész belső festést és díszítést fel kellett újítani. A restaurálást Szilágyi Elek festőművész végezte 1985-1987 években, Derencsényi István gyülekezetünk lelkipásztorának és Kálmán Ernő műépítész presbiter szervezésében és irányításával, valamint a presbiterekből alakult építési bizottság közreműködésével. Rendkívül nagy erőfeszítést és próbatételt jelentett ez a munka nem csak a szervezőknek, de az egész gyülekezetnek is, mert több mint egy évig hatalmas belső állványzat, maltertörmelék és egyéb kellemetlenségek között lehetett a templomi istentiszteletet megtartani. De hála a mi teremtő Istenünknek, megtartó mennyei Atyánknak, a rekonstrukció befejezésével újra eredeti szépségében látható ez a párját ritkító, rendkívül szép templombelső.

1988. szeptember 10-én hálaadó istentiszteleten ünnepelte a gyülekezetünk temploma, a Kossuth utcai “Verestemplom” fennállásának 100 éves évfordulóját. Az ünnepi istentiszteletet Dr. Kocsis Elemér, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke tartotta, Derencsényi István, gyülekezetünk lelkipásztora pedig ismertette a templom belső festése és díszítése rekonstrukciójának történetét.

1990-1992-ig, két ütemben teljes felújítást nyert a templom omladozó külső vakolata, a vakolatlan téglafalak és díszítések, a csatornák és tetőhéjazat bádogos részei. A vörös téglafalak és a vakolat világos, enyhén sárgás-fehéres színe nagyszerűen érvényesíti és kiemeli templomunk építészeti szépségét és értékét. 1994-ben a régi parókia épületének a külső felújítása lett elvégezve.

A Kossuth utcai egyházközségnek több mint 100 évig nem volt megfelelő gyülekezeti terme és egyéb gyülekezeti célokat szolgáló helyisége. A parókia épületében csak lelkészi hivatal és lelkészi lakás volt. Régi, mintegy 50 éves vágya és terve volt a gyülekezetünknek, hogy megfelelő helyiségek legyenek hitéleti célokra is. 2002-ben megvalósult ez a régi vágy és terv is, mert az egyháztól jogtalanul elvett ingatlanok kárpótlásaként 2002-ben fizetett, és az Egyházmegye által gyülekezetünk rendelkezésére bocsátott 23 millió forintból teljesen új lelkészi lakás épült, a parókia Nap utca felőli beépítetlen udvarán. A régi lelkészi lakás, csaknem teljes egészében, lelkészi hivatali és gyülekezeti hitéleti célokra lett átadva, kialakítva egy nagyobb méretű gyülekezeti termet is. A régi lelkészi lakásból lett leválasztva 1 és félszobából, konyhából, fürdőszobából álló beosztott lelkészi lakás is.

Meg kell még emlékeznünk a templom orgonájáról is. A templom megépítése, belső berendezésének elkészülte és a templom használatba vétele után nem sokáig váratott magára az orgona beállítása sem. Az orgonát 1894-ben készítette el és állította be Angster József pécsi aranydiplomás orgonakészítő mester. Az orgona 1979-re csaknem teljesen használhatatlanná vált, felújítása után azonban ismét jól szolgálta a templomi éneklés kisérését, azonban ma már újra jelentkező egyre több hibája miatt ismét felújításra szorul. Egyházközségünk régi parókiája is az orgona felállításának évében, 1894-ben épült meg.

A régi parókia hosszú évek óta elhanyagolt állapotban lévő pincéjéből, 2 szoba konyha, fürdőszobás lakás lett kialakítva, egy nagyobb összegű pályázat útján nyert pénzből, és Buzás Dénes beosztott lelkipásztor szervezésében és időt, fáradtságot nem kímélő munkájával.

Ez év november hó 28-án ismét egy nagy jelentőségű és az egész várost érintő esemény történt gyülekezetünk és templomunk életében. A templom külseje a körben felállított oszlopokról reflektorokkal meg lett világítva. Így este is már messziről látható és élvezhető templomunk építészetileg kiemelkedő szépsége. A kivilágítás kezdeményezői, szervezői és kivitelezői a Beregszászi Pál Szakközép Iskola Igazgatónője, Nagyné Oláh Katalin, tanárai és tanulói voltak. A költségek a szakközépiskola által szervezett és megrendezett templomi és jótékonysági hangversenyek bevételéből Miklós Horváth István művész tanár által felajánlott grafikák árából, Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatának hozzájárulásából és egyházközségünk áldozatvállalásából nyertek fedezetet.

Röviden ez templomunk, parókiánk építésének, folyamatos karbantartásának, megújításának és gyülekezetünk több mint 100 éves fennállásának a története. Istennek adunk hálát ezért a több mint 100 évért, és kérjük az Egek Urát, hogy tartsa meg és virágoztassa az idők végezetéig, Debrecenben a Kossuth utca végére települt Anyaszentegyházát.

Dr. Nagy Gábor

Presbiter