Patakiász

H?sköltemény, mellyben el?számláltatnak a Verestemplom seregének dics?séges tettei, mid?n Zemplén vármegyében, a Bodrognak partján kalandozának

Invocatio és propositio

Múzsa, Verestemplom lakozója, zengd nekem el most,

mint szabadítottad ki a cíviseket Sárospatak ellen

menvén hetvenen és még négyen kálvini szellemben

meghódítni a Bodrog parti Athént, a nagy várost.

Délnek el?tte, Phoibosz Apollón elfoglalván perzsel? trónját,

Végardó hullámai közt b?szen h?sölt seregestöl a nyáj.

Enyhítvén melegük szálláshelyükre vonultak.

Elkülönülve a lányok az ifjaktól szobáik nem rendes mélyén

Készültek a nagy diadalra.

„Jó reggelt kívánok..” – kergeti éjük a nem szép dal

zendülvén Ég Meszel?je, Tamásnak ujja nyomán.

Reggeli torna után áldoztak a testnek a földiek

étkeivel, melyet Margitkák Mudrány b?kezü tündér-

népe kitett elibük. Éhük csitítva a lélek

szükségét pedig áhítattal ?zik el ?k.

Enumeratio

Nincs méltó szó arra a h?sies tettre, ahogy ?k

száz fokon égvén Phoibosz ezer sugarával szemben

?s kollégiumát refiseknek megkukucsolták,

majd könyvtárnak kincseivel tölték ?k be a kedvük.

Szellemnek vértjét így öltve magukra

Vár ellen meneteltek vezérük után, aki nem más:

délceg termete révén méltán hírneves Tamás

és felesége, a sz?ke Veronka is ott menetelt

félszáz hírneves hív? redtemplomi h?ssel.

Ott küzd például Vezendi apa, a magas

h?s Boldi fiával, Áron is Mátéval

ott harcolnak az ifjak, Janó, ki szeret csavarogni.

Gábor is ott van, bajnoka ? a gitárnak,

András és Laci is, meg Dávid a táncos lábú,

Marci és Peti is a Virányi fiak, de a másik

Marci, ki Módis és van még két db László

e néven, ám el ne feledjük ?t, aki szintén

László, Poncsák zseblámpával a kézben

rendítelenül küzd ? a pumák ellen az éjben!

Ám ne feledjük Kozma Tibit sem a h?st és

szomszédjait Karcsit és Gyurit is, kik józsai h?sök.

Említsük meg a hölgykoszorút is, a víg unokájú

nagymama-kart: Klári mamát és Terikét, ám

Erzsike szintén ott volt, ki Sádor, a férje mellett

hódítá meg a várost. Ott tündöklik a bájos

lányok víg koszorúja: Orsika, Hanna, Bori

Vill?, Réka, Fruzsi, Zsuzsu, Meli és Dóri

Anna, a húga Eszter, Márti, Zita, Zsuzsika

Rózsa és Nóra és sok más tagja a gyöngykoszorúnak.

Lelkes Ila, aki angyalshopnak h?s eladója,

kisdedek óvója, Györgyi, a nevet?s, és még

Gyorslábú Ági meg Erika, fényképezögép lelkes kezel?je

„kedves mosolyra” szólítja barátit, és ott van Viola

és diakónus Ila.

Hadd éneklem el néktek, mint tölti a drága id?t

Kossuth utcaiaknak gy?lekezetje pihen?

helyükön: délnek el?tte okúltanak ?k az erények;

úgy mint kedvesség, mértékletes élet,

önzetlen magatartás és még számos egyéb

Biblia által elénk tárt jézusi példa fel?l. Majd

étkeket véve magukhoz éneket mondva el?bb

mentek a tábori szállás csend övezett öreg árnyas

iskolakert órjás fái között hazatérve.

? lelkészük, a zord szigorú n?, sz?ke Veron

fényes arany saruját felcsatolá, mint Pallasz Athéné,

elrendelte ebédnek utána a néma heverést,

ám csitrik csicseri csapata nem szívesen engede

néki.

Aztán mit cselekedtenek ?k, a dics? nép – kérded?

Úgy amid?n szekerével a lomha Éeliosz végre

nagynehezen Nyúgatnak fordult, versenyek sorban

kezd?dhettenek el: a tábor felindult.

Nem punnyadtak már többé sem a h?sök!

Volt városnak ismerete és pingpong csata, célbadobás,

darts is (jó hogy épen megmaradott a dics?k

látószervei mind! Nem szaporítvák Küklópszok egyszemü

csúf csapatát.) És még sokezer (na jó még néhány)

testi és szellemi próbát állt ki a sok h?s.

Est közeledvén újra a Mudrány oszlopi közt leltek

enyh?letet ?k, a vitézek.

Vólt olyan éjszaka is, amid?n álmát pazarolva a

nyáj versengve bejárta Pataknak éjjeli poklát

úgy, ahogyan régen Dante Aligéri ókori spanjával, a latin költ?

Virgillel bejárta pokol sokezer rettenetes bugyrát.

Szóval Kossuth utcaiaknak h?s serege pont úgy

küzdött le sok veszedelmet. Elhiszed-é??

Éjjel házaik titkos rejtekein mit cselekedtek, kérded?

Légy türelemmel, elhebegem teneked, ha tudom:

Retardatio

Könnyelm? ésszel a sok dalia nem tért nyugovóra,

Hypnosz, az álom akarta hatalmába keríteni ?ket.

Ám ?k ellene álltak a nyúgalomnak, inkább

házuk teraszán lebzseltenek ?k, sz?l? nedvét iszogatván.

Ám diadalt nem tudtak aratni a szúnyogok szúrós

hada ellen, kiket valószínleg ?s ellenségük, az Éj

külde reájuk. És még ez nem elég! Éji pumákkal

gy?lt meg a gondjuk. És ezután megérkez a hír:

Nem alusznak az ifjak a szomszéd házban, a pince mély

árnyainak közepette gyilkosost játszanak ?k.

Felb?szült a hatalmas termetünek nem mondott aranysarujú

sz?ke, és villámokat szórván szigorú szúrós  szemei,

átalüzent e szavakkal: itt van a takkarodó!!!! Mire

mind diadalmasan ám sunyiban tették, amit addig:

játszottanak ?k.

Erre a vénebb dics? daliák kara szintén játszani kezde!

„Biztos van valami, ami jó ebben az ostobaságban:

próbáljuk ki mi is azt, milyen játszani gyilkososat!”

Reggel a Redtemplom csapata ébredne, de nem tud!

Összeragadt látószervük az éjjeli dorbéznak okán.

Már alig hitték, hogy sikerül megküzdeniük az

új napnak kihivásaival, amikor ez történt:

Deus ex machina

Felment? seregével a f?jegyz? István befutott és

hozta magával Dóczy vitézét, h?s daliát, Bálintot és

Bernát bácsit, a gondnokot is. ?k menték meg a nyájat

és beterelték a juhokat a gy?zedelemnek karámjába.

Mondjak-e még néktek hihetetlen h?si kalandokat el?

Hát jó. Vasszekerekkel (azaz buszokkal) mentek el ?k

Károli Gáspár régi honába, Vizsolyba, ahol ódon

Bibliafordítást felidéztek, éneket zengve

dícsérték az Urat. Még ennek el?tte azonban

Széphalmon Kazinczy Ferencnél legelte a nyáj a

nyelvújításnak a rétjét, itta a sok furcsa szóalakot,

rája csodálkoztanak ott nyelv múzeumára is ?k.

H?siesen megvívták Boldogk?nek a várát.

Gönci barátnak jó italát sem feledék el!

Peroratio

Hogy mint zárul e hat nap, kíváncsi vagy-é? Lásd:

Pásztoraik beterelték úrvacsorára a nyájat

templomába Pataknak. Ég meszel?je Tamás

szólt szépen a nyájhoz, míg Károly, az orgona spíler

szép zeneszóval emelte lelkünket fel az égbe.

Úrvacsorának szent gy?lésében szép rendben a nyáj

egy kis kenyeret és egy korty bort véve magához

megtisztula b?neit?l.

Hosszút?r? olvasó! Elköszönök ím, áldjon az Isten!

Verslábaim immár elnehezültek. Hexameter szekerem

döccen már nagyokat. Búnak ne ereszd fejedet, bár

vége van h?si dalomnak, hallani fogsz még Redtemplomnak

híveir?l, úgy éljek! ?k, akik meghódíták pápai földeket és

Tivadarban sem vallotanak szégyent, Patakot megvívva

végül a kálvini Róma, a cívis Debrecen íme

visszafogadja h?s fiait.

Anna, a tollnok jegyzé mindezt kétezer és tíz júliusában

2 hozzászólás

  1. szaboilona

    ANNA! Köszönjük ezt kimagasló értékű irodalmi művet. Isten éltessen és még sokszor örvendeztess meg bennünket elméd -kezed munkájával.:)Puszillak

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..