A teremtésvédelem hete
Megbecsülés után sóhajt
Az Isten tisztelete, az iránta való bizalmunk sokféleképpen megnyilvánulhat a keresztyén ember életében. Ennek egyik formája az, ha a teremtett világban ajándékul adott javakkal hűen sáfárkodunk. A Teremtő iránti bizalmunk a teremtés iránti felelősséggel párosulva lesz igazán hiteles.
2010. szeptember 26 – október 3. A Teremtésvédelem Hete
Bővölködünk a katasztrófákban. Árvizek, belvizek, özönvízszerű felhőszakadások, tűzvészek, szélviharok, perzselő aszályok, szmog és füst próbálják meg az embert közel s távol. Van, akinek mindez még mindig kevés ahhoz, hogy a személyes felelősségét és lehetőségét ebből a szempontból is megítélje. Isten kegyelmes színe előtt állva a hívő ember ezt az önvizsgálatot nem kerülheti el.
Az Isten iránti szeretet határozza meg minden társadalmi réteg életvitelét és erkölcsi értékét. Aki nem szereti Istent, annak fogalma sincs az erkölcsös élet magasztosságáról, az emberbaráti tiszteletről és megbecsülésről, az ilyen embertípus egoista, csak a saját érdekeit, anyagi javainak gyarapítását nézi.
Aki minden nap felnéz a keresztfára, Krisztus érettünk vállalt szenvedéseire emlékezve testvéri szeretettel karolja át embertársait, ezáltal a lelke tiszta marad, minden nap nyugalom, boldogság tölti be földi életét, s ha eljön utolsó órája, lelkiismeret furdalása nélkül, félelemtől mentesen költözik át Isten országába, az örökkévalóságba.