Válaszd az életet

 

“az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénekt?l, f?papoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Azután így szólt mindnyájukhoz: “Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”

Lk 9,22-25

 

Élet és halál fogalmai Jézus szájából nem biológiai állapotunkra vonatkoznak, hanem sokkal mélyebb valóságot jelölnek létezésünk mélyén. S amit ? ért az élet és halál szón, arra oda kell figyelnünk, mert Isten gondolatai valóságok, míg a mieink csak a valóságról alkotott fogalmak, halvány árnyképek, hasonlatok.

A jó egészségnek örvend?, de erkölcsileg kett?sségben él? emberen sokkal inkább a halál uralkodik, mint a szenvedését elfogadó rákos betegen. Az élet és halál nem küls? tényez?k függvénye, hanem bens? döntés kérdése. Az életet választani kell, úgy, hogy ragaszkodom Istenhez és az ? törvényeihez. Ez a mindennapok során kereszthordozásként jelenik meg, mert az élet szüntelen áldozatot követel. Azt az életet, melyet a világ bálványoz, el kell veszíteni ahhoz, hogy a másikat, az igazit megnyerhessem.

Az illúziót fel kell adnom, még miel?tt szertefoszlana, hogy a valóságosba kapaszkodhassam. Önz? énem lázadozik az efféle apró meghalások ellen. Szeretné fenntartani a látszatot, az önmegvalósítás, önkifejezés ábrándját, s ezért nap mint nap meg kell küzdeni vele. Isten azonban segít. Valahányszor engedi, hogy a magamba vetett hitem meginogjon, a személyiségemet körülleng?, saját magam alkotta mítosz szappanbuborékként szétpukkadjon, s megmutatkozzék a mögötte lév? üresség, új és új lehet?séget kapok, hogy feladjam az álvalóság ?rült hajszolását, s az igazit válasszam. Az életet és valódi önmagam. Mert csak az önmegtagadás vezethet el önmagam megtalálásához.

A küls? rétegeket le kell hántani és el kell vetni, hogy eljussak szívem közepébe, személyiségem központjába, ahol Isten lakik bennem. Csak ebben a mélységben találkozhatok vele, s csak innen kiindulva indulhat meg az újjáteremtés, a Krisztus képére formálódás. Minden egyéb kísérlet az élet megtartására eleve kudarcra van ítélve: küls? tatarozás, meszelés csupán. Arra jó, hogy ideig-óráig eltakarja a bels? szennyet és rothadást, míg végül az egész romba d?l, és az enyészeté lesz kívül-belül egyaránt.

Forrás: Barsi Balázs – Telek Péter Pál: Magasság és mélység

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..